Nyilván mindenki adta már kölcsön a kerékpárját valamelyik barátjának, vagy utazott együtt munkába egy, a közelben lakó kollégával, vagy csereberélt használt babaruhát egy ismerőssel. Ha igen, akkor ezzel részévé vált egy hatalmas, és egyre jobban növekvő (és persze egyre divatosabb) jelenségnek, aminek neve is van: közösségi gazdaság, avagy angolul sharing economy. Erről a jelenségről szól ez a most induló blog, aminek kapcsán egyet bizton ígérhetünk, ha rajtunk múlik érdekes és izgalmas történetekről, jelenségekről szól majd.

A minap átjött az öcsém, mert megígértem neki, hogy elviheti a gyerekem kinőtt gyerekbiciklijét, hadd használja az övé. Mi úgysem tudunk már vele mit kezdeni, gondolkodtunk rajta, hogy eladjuk, ám végül elvitték ők.

Miközben indultak, a biciklivel a kezében megkérdezte, nem lenne-e szükségünk arra az ágyra, amiről a költözéskor derült ki, hogy nem lehet felvinni az emeletre, szóval ha gondoljuk, akkor szívesen ideadják.

Ez az apró jelenet naponta több ezerszer megtörténik akár csak Magyarországon is, és aligha hiszem, hogy bármelyik résztvevőjének eszébe jutna, hogy valahol ezzel részévé válik a közösségi gazdaságnak, pedig ha jobban belegondolunk, valójában ez a helyzet.

Autók megosztása, házak kölcsönadása, kertek közös művelése, könyvek csereberéje, valamint a szolgáltatások szinte minden elképzelhető formája – mindez része lehet a közösségi gazdaságnak, ami folyamatosan feszegeti a hagyományos gazdaság korlátait, egyre nagyobb szeletet hasítva ki magának

Sokkoló adatok

Anélkül, hogy bárkit számokkal szeretnénk untatni, pár elgondolkodtató adatot azért hadd osszunk meg. A fogyasztói peer-to-peer (avagy két egyenrangú fél között zajló) kölcsönzői piac mérete önmagában eléri a 26 milliárd dollárt, az egyik legfontosabb szereplőt, az Airbnb-t nemrégiben értékelték fel 10 milliárd dollárra, miközben hasítanak az olyan start-upok, mint a Lyft, a Poshmark, a fitmob vagy a taxisok rettegett ellensége, az Uber.

Az okok egyszerűek: a jelenség lényege, hogy a folyamatból kimaradnak a közvetítők, a két felhasználó fél gyakorlatilag közvetlenül (vagy majdnem közvetlenül) egymást keresi és találja meg, aminek az egyik következménye a korábbinál olcsóbb ár (már ha egyáltalán van konkrét ár és nem egy-egy szolgáltatás cserél gazdát), és sok esetben a jobb minőség.

A felhasználók összekapcsolására létrejött oldalak népszerűsége nem meglepő, hiszen lehetővé teszik, hogy bárkiból ad hoc taxis lehessen (ez például az Uber, ami voltaképp egy telefonos applikáció, ahol a regisztrált sofőrök közül lehet a közelünkben cirkálót megkérni, hogy vigyen magával), kölcsönadja az egyébként ritkán használt autóját, esetleg szállást adjon egy nagyvárosban egyetlen éjszakára.

A modell persze elsősorban azokban az esetekben működik jól (bár ez sem teljesen igaz, ez remélhetőleg a következő hetekben kiderül), ahol olyasmit ajánlanak fel, ami egyébként viszonylag sokba kerül, ám nem használjuk állandóan. Erre nyilván az autó a legjobb példa, de ugyanígy bérelhetünk kempinghelyet Svédországban, mosógépet Franciaországban, szóval gyakorlatilag bármit.

Miért éri meg?

Maradva a közösségi gazdaság egyik ikonikus szereplőjénél, az Airbnb adatai szerint San Franciscóban egy átlagos lakáskiadó évente 58 éjszakára fogad be valakit, amiből 9300 dollár bevétele származik.

Az autókölcsönzésre szakosodott RelayRides számai szerint az oldalukon fent lévők havi 250 dollár bevételre tesznek szert gépjárművük bérbeadásából, de akadnak olyanok, akiknél ez az összeg meghaladja az 1000 dollárt.

Eközben persze a bérbevevők is jól járnak, hiszen jellemzően jóval kevesebbet fizetnek, mint ha egy hagyományos szolgáltatóhoz (e két esetben mondjuk hotelhez vagy autókölcsönzőhöz) fordultak volna.

Mindez azonban csak a történet szigorúan gazdasági oldala, hiszen a jelenség népszerűségéhez ennél jóval több kellett: az emberi kapcsolat. Ne becsüljük le azt, hogy nem egy személytelen szállodában kell megszállnunk, hanem egy barátságos otthonban, miként az is fontos, hogy mindeközben kapcsolatokat építhetünk.

Persze felmerülhet, hogy mi van akkor, ha kölcsönadom az autóm, a lakásom, és valami történik vele, esetleg hanyagul bánnak vele, ne adj Isten, tönkreteszik. Ilyesmi nyilván előfordul, de a sok éves tapasztalat és sok millió kapcsolat azt mutatja: a dolog meglepően jól működik.

Ha velünk tartanak, akkor reményeink szerint mindez beigazolódik majd.