Az utóbbi évek egyik legszexisebb közösségi kifejezése a crowdfunding, azaz a közösségi finanszírozás. Persze ez sem annyira új jelenség, amennyire gondoljuk, de kétségtelen, hogy egészen új távlatokat nyit a vállalkozások számára. De mi köze mindennek a Szabadság-szoborhoz?

Jó ötlettel általában tele a padlás, a probléma a leggyakrabban ott kezdődik, amikor az ötletet pénzzé kellene tenni, azaz össze kellene gyűjteni a megvalósításhoz szükséges anyagi forrásokat.

Ami pár éve még álom (sem) volt, az ma már mindennapos valóság: a közösségi finanszírozást segítő oldalak elterjedésével a korábbinál sokkal könnyebben gyűjthetünk pénzt az ötleteinkhez – más kérdés, hogy mindennek az adóügyi vonatkozásai finoman szólva sem egyértelműek még Nyugat-Európában sem, pláne Magyarországon.

Noha a WordSpy.com oldal szerint a „crowdfunding” (azaz közösségi finanszírozás) kifejezést először 2006 augusztusában írták le (egy bizonyos Michael Sullivan), az ötletnek természetesen (mint a legtöbb dolognak) komoly történelmi gyökerei vannak.

Olyannyira, hogy már a 17. században rendszeres volt, hogy a tervezett, de még meg nem jelent kiadványokra előfizetéses módszerrel gyűjtötték össze a pénzt és ebből finanszírozták a kiadás költségeit.

…és akkor jött Joseph Pulitzer

1885 nyarán végre megérkezett Párizsból az olyannyira várt Szabadság-szobor, természetesen darabokban. A Frederic Auguste Bartholdi tervezte, és a francia állam által ajándékba küldött hatalmas szobornak azonban nem volt megfelelő talapzata, mi több, pénz sem volt a felállítására.

Nem kis összegről volt szó, hiszen a gránittalapzathoz körülbelül negyedmillió dollárt (ma ez körülbelül 6,3 millióra rúgna) kellett összeszedni, de egyszerűen kifogytak a források, a gyűjtéssel megbízott bizottság csúfosan leszerepelt, az akkor kormányzó, Grover Cleveland kategorikusan kijelentette, hogy a városnak márpedig nincs pénze ilyesmire, a kongresszus is simán visszadobta a szövetségi finanszírozás lehetőségét, egyszóval úgy tűnt, New Yorkban nem lesz Szabadság-szobor.

A város lakosaiban még az is megforgatta kissé a kést, hogy a szoborért felcsillanó szemmel jelentkezett be Baltimore, Boston, San Francisco és Philadelphia, felajánlva a hiányzó összeget, természetesen azzal az apró kitétellel, hogy a szobrot náluk állítják fel.

Egyszóval úgy tűnt, New York minden lehetőségét kimerítette és szégyen szemre a francia állam ajándéka soha nem kerül a ma is ismert helyére, amikor jött a kor legendás médiamogulja, Joseph Pulitzer és pénzgyűjtő (ha úgy tetszik: közösségi) kampányt indított a The New York World című lapjában.

Több mint 160 ezren (!!) adakoztak, köztük gyerekek, üzletemberek, utcaseprők és politikusok, egyszóval mindenki, akinek fontos volt New York büszkesége. A támogatások háromnegyede nem érte el az 1 dollárt, de öt hónap alatt így is összegyűlt 101 ezer dollár, ami már éppen elég volt az akkor már csak 100 ezer hiányzó dollár előteremtéséhez, mi több, még a szobrásznak is jutott egy kis ajándékra.

Az úttörő: az ArtistShare

Visszatérve az ezredforduló környékére, az első modern értelemben vett crowdfunding oldal a 2003-ban indult amerikai ArtistShare volt, ezen zenei projekteket lehetett támogatni, cserébe a művészek bepillantást engedtek az alkotás és az adott mű, lemez elkészültébe, fel lehetett kerülni a lemezborítóra, és számtalan egyéb módon próbálták jutalmazni azokat, akik pénzt szántak a támogatásra.

Az előző évtized közepén lódult meg igazán Amerikában a közösségi finanszírozás rendszere, az ArtistShare után jött a többi, specializálódó oldal, 2005-től gyakorlatilag nem múlt el úgy év, hogy ne indult volna egy.

Ilyen a ChipIn (2005), az EquityNet (2005), a Pledgie (2006), a Sellaband (2006), az IndieGoGo (2008), a GiveForward (2008), a FundRazr (2009), a Kickstarter (2009), a RocketHub (2009), a Fundly (2009), a GoFundMe (2010), a Microventures (2010), a Fundageek (2011) és számtalan társuk.

Ekkora választékból nehéz a legnagyobb szereplőt kiválasztani, talán a Kickstarter neve forrt leginkább össze a közösségi finanszírozással. Az oldal üzemeltetői viszonylag szigorúak, meglehetősen alaposan felülvizsgálják a projekteket. Aki például jótékonysági ügyekben gyűjtene pénzt (vagy a saját életét finanszírozná ott) jobb, ha nem is próbálkozik, mert aligha jár sikerrel. A Kickstarter elvárása a konkrét és mérhető célkitűzés, ilyen lehet például egy könyv kiadása, filmkészítés, vagy egyéb más, kézzelfogható dolog.

A magyar szereplők

Természetesen indultak magyar oldalak is (ilyen például az indulj.be, az összedobjuk.hu, a kezdheted.hu), ám egyelőre nagy áttörést nem sikerült egyiknek sem elérni. Ennek persze több oka is lehet, az egyik a klasszikus magyar betegség, azaz a piac kis mérete, a másik pedig az, hogy alighanem a magyarok is szívesebben használják a külföldi, már bejáratott oldalakat.

Sokmilliárdos üzlet

A crowdfunding az elmúlt években rakétaszerű emelkedést mutatott be, elképesztő méretű milliárdos üzletté fejlődött. Csak néhány adat: míg 2010-ben összesen 89 millió dollárt sikerült cégeknek és magánszemélyeknek gyűjteni, addig ez az összeg egy évvel később már 1 milliárd 470 millió dollár volt, 2012-ben pedig 2 milliárd 660, mindezt több mint egymillió kampányban szedték össze, 1,6 milliárd dollárt egyébként amerikai projektekre.

A brit The Crowdfunding Centre idén májusi jelentése (The State of the Crowdfunding Nation) szerint világszerte immár 60 ezer dollárt gyűjtenek közösségi finanszírozásban – óránként.

Ha ezt Joseph Pulitzer látná...