Mint tudjuk, ami nekünk már megunt kacat vagy felesleges porfogó vagy egyszerűen már kinőttük, ahogy a sok cucc is a lakást, az másnak még hasznos darab, sőt akár igazi kincs lehet. Ezen az elven alapultak a bolhapiacok is. Mára azonban akár házhoz hozhatjuk a vevőket. A dolog praktikus voltán túlmenően pedig közösségi esemény is lehet egy jól megszervezett garázsvásárból, aminek keretében jobban megismerhetjük a környéken lakókat is.

Rendszeresen lehet látni szórólapokat, villanyoszlopra tűzött hirdetéseket, és persze Facebookon is terjed a hasonló rendezvények híre. Érdekes azonban, hogy itt a hagyományos információterjesztés lokálisan sokszor hatékonyabb, mint a közösségi oldalakon elérni az ismerősöket, akik esetleg messzebb laknak. Ugyanakkor a modern technológiát is használhatjuk „szórólapként”, ha megkeressük a kerületi oldalakat, csoportokat az ötletünkkel, és ők hajlandók kitenni a saját üzenőfalukra, akkor így is szerezhetünk érdeklődőket.

A garázsvásárok ötlete is, mint sok más közösségi kezdeményezésé az Egyesült Államokból származik, és komoly hagyománya van. Angolul kifejezések garmadája jelenti ugyanezt a fogalmat. Garázs helyett a kifejezésben szerepelhet akár pázsit, terasz, udvar vagy pince is, dolog lényege ugyanaz. A kiárusítás pedig általában valóban a ház előtt, a garázsfeljárón szokott lenni.

Az apropót a vásárra adhatja egy költözés vagy egyszerűen egy nagyobb lélegzetű szortírozás is. Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy amikor Amerikába költözött, ő is így szerezte be első bérleményének berendezési tárgyait. Lámpát, asztalt, kanapét és mindenféle egyebet.

Az eseményt ott utcasarkokra kihelyezett táblákkal, újsághirdetésekkel, szórólapokkal is meg szokták támogatni. Így aki a környéken autózik, az is könnyen belebotolhat egy garázsvásárba. Említett ismerősöm ilyenkor kifejezetten ezzel a szándékkal járta a környéket, hogy rátaláljon az aktuális vásárokra, ahol a bolti árak töredékéért tudott berendezési tárgyakhoz jutni.

A garázsvásár szervezésében általában az egész család részt vesz, akár a hirdetések elkészítésével, akár az árusításban. A gyerekek is egy kis zsebpénzt gyűjthetnek megunt játékaik áruba bocsájtásával, vagy a holmik vigyázásával, esetleg egy kis limonádé felszolgálásával a vásárlóknak.

A dolog akkor válhat igazi közösségi eseménnyé, ha például már a meghívó is szinte baráti hangvételű. Egy barátnőm csinált nem is olyan régen garázsvásárt, már az invitálásban szerepelt a pogácsa és málnaszörp mint vendégcsalogató finomság, ami persze csak egy figyelmesség, mégis gesztus azok felé, akik eljönnek, és elveszi az esemény „anyagias” élét. Mint mesélte, van, akivel a vásár kapcsán ismerkedett össze és meg is maradt a cimboraság. Csak egy adalék történet, hogy egy férfi szórólappal a kezében érkezett a vásárra, hogy a felesége küldte, aki teáskannákat gyűjt, hogy nézzen körül, hátha talál egyet. És lássatok csodát…talált.

Vannak egészen különleges, nagy közösségi garázsvásárok, amikor egyszerre tart több tucat vagy akár száz család vásárt. Még elképzelni is nehéz a Highway 127 Corridor Sale-t, amely a világ szó szerint leghosszabb garázsvására, ugyanis több mint 1000 kilométeren, öt USA tagállamon keresztül húzódik, ilyenkor arra bíztatják a környéken élőket, hogy egyszerre tartsanak vásárokat. Amerikában nem ez az egyetlen ilyen léptékű vásár, van még néhány a különböző, államokat átszelő utak mentén.

Az ausztráliai Bondi Beach-en is tartanak ilyen össznépi vásárt, az eddigi csúcs a 126 egyidejű vásár. Megszervezésében a fenntarthatóságot is szem előtt tartották, ugyanis az ötlet onnan eredt, hogy az emberek ne kidobálják a számukra szemétnek számító dolgokat, hanem inkább próbálják meg ilyen módon újrahasznosítani.