Ha egy dugóban ülve jól megnézzük a körülöttünk lévő autókban ülőket akkor alighanem két dolog tűnhet fel: a bosszankodó lehangoltság az arcokon és az, hogy nagyon sok autóban még mindig egyedül a sofőr ül. Mindkettőre megoldás lehet a telekocsi rendszer, aminek persze megvannak a maga hátrányai is.

A közösségi gazdaság ereje a kapcsolatokban van, ezek pedig a bizalmon alapulnak. Ahogy már korábbi posztjainkban is írtuk, a világban úgy tűnik ezek a közösségek gazdasági szempontból is egyre nagyobb teret nyernek.

Közösségi gazdaság mindig is volt (sőt, a gazdaság alapvetően közösségiként indult, de a történelembe most talán ne menjünk bele), az viszont biztos, hogy az elmúlt években ez lett az egyik legizgalmasabb terület. Olyan dolgok történnek ugyanis körülöttünk, amikről pár éve még csak álmodozhattunk. De hogy jön ide Ashton Kutcher?

Nyilván mindenki adta már kölcsön a kerékpárját valamelyik barátjának, vagy utazott együtt munkába egy, a közelben lakó kollégával, vagy csereberélt használt babaruhát egy ismerőssel. Ha igen, akkor ezzel részévé vált egy hatalmas, és egyre jobban növekvő (és persze egyre divatosabb) jelenségnek, aminek neve is van: közösségi gazdaság, avagy angolul sharing economy. Erről a jelenségről szól ez a most induló blog, aminek kapcsán egyet bizton ígérhetünk, ha rajtunk múlik érdekes és izgalmas történetekről, jelenségekről szól majd.