Közösségi gazdaság mindig is volt (sőt, a gazdaság alapvetően közösségiként indult, de a történelembe most talán ne menjünk bele), az viszont biztos, hogy az elmúlt években ez lett az egyik legizgalmasabb terület. Olyan dolgok történnek ugyanis körülöttünk, amikről pár éve még csak álmodozhattunk. De hogy jön ide Ashton Kutcher?

A történelemből számtalan példát hozhatunk a közösségi gazdaságra (legyenek azok a kis falvak termelőközösségei, az izraeli kibucok, a hatvanas-hetvenes évek kommunái, vagy akár a modern kor barterei), hiszen ezek mind a javak és a források megosztásán alapuló modellek voltak.

Ugyanez működik az egyes emberek között is: átszaladunk a szomszédba cukorért, ha kifogyott; kölcsönkérjük a haver autóját; és a barátnők is előszeretettel cserélgetnek megunt ruhákat egymás között.

Rendben van, de akkor mi ez a nagy felhajtás a közösségi gazdaság körül? A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: a dolog léptéke. Ami ugyanis eddig jellemzően csak a kisebb közösségekben működött (mindjárt kiderül, miért), az az internet (de talán még pontosabb, ha úgy fogalmazunk: az okostelefonok) elterjedésének köszönhetően ma már tömegek számára elérhető.

A technológia korábban elképzelhetetlen lendülettel alakítja át az életünk (és most nem jövünk azzal, hogy az iPhone-t 2007-ben mutatták csak be), így miközben még sokszor gyanakodva figyeljük a közösségi gazdaság nagymenő vállalkozásait (legyen az az Airbnb, az Uber vagy a RelayRides), addig ők az elmúlt négy évben már több száz millió dolláros befektetést vonzottak magukhoz.

A nagy előd: az eBay

Az embereket közvetlenül összekapcsoló (peer-to-peer, azaz P2P) platformok megjelenése természetesen nem példa nélküli. Ott van például a Magyarországon is ismert, 1995-ben indult eBay, amely megrengette a kereskedelmet, hiszen kizárt belőle addig nélkülözhetetlennek gondolt szereplőket.

Érdekes módon a rákövetkező évtizedben (azaz a kétezres évek közepéig) mintha megállt volna a fejlődés, az eBay és a hozzá hasonló, tulajdonképpen hasonló elvek alapján működő oldalak virágoztak, ám a nagy ötlet csak nem akart megszületni.

Aztán 2007 magasságában egyre több szakember kezdett beszélni arról, hogy a technológiai start-upok miként képesek korábban soha nem látott módon összekötni az embereket. Miközben okos emberek konferenciáztak és beszélgettek, még okosabb emberek elkezdték megvalósítani a dolgot.

Elméleti szinten a fordulópontot Rachel Botsman Collaborative Consumption (Együttműködő Fogyasztás) című tanulmánya hozta el, ekkor kezdtek a Szilícium-völgy menői is pörögni a dolgon, majd jött az Airbnb.

Az Airbnb és Ashton Kutcher

Most nem akarunk nagyon részletesen belemenni az Airbnb történetébe (terveink szerint lesz róla még részletesen szó a blogon), de annyira fontos (hadd ne mondjuk: kultikus) szereplő, hogy pár mondatot érdemes róla írni.

A 2008-ban alapított start-up (ma körülbelül félmillió ajánlatot találhatunk rajta 192 ország 33 ezer városából) 2011-ben robbantott, ekkorra közel 120 millió dollárt szedett össze különböző befektetőktől, ami azért már elég rendes pénz.

Az összeg nagy részét persze vállalatok adták, de magánszemélyek is beszálltak, például a technológiai újdonságok iránt felettébb nagy érdeklődést mutató Ashton Kutcher. (A hollywoodi sztárnak egyébként nem rossz a szimata, befektetései között szerepel a Skype és a Foursquare is.)

Az Airbnb idén áprilisban újabb hatalmasat lépett előre, amikor 450 millió dolláros szerződést kötött a TPG Capitallal, miközben a céget 10 milliárd dollárra értékelték.

Most kezdődik a tánc

Az Uber példája jól mutatja, egy-egy jól sikerült ötlet milyen elképesztő sebességgel képes piacokat átalakítani (a taxisok esküdt ellenségének számító alkalmazást több országban is betiltanák, a helyzet úgy áll, hogy Németországban akár még sikerrel is járhatnak), és aligha tévedünk nagyot, ha azt írjuk: a java még csak most jön.

A kulcskérdés itt is az, ami a kisebb közösségekben működtette az évezredek során a gazdaságnak ezt a típusát: a bizalom. Mivel a közösségi gazdaság résztvevői jellemzően nem tulajdonolják az adott terméket, csak közvetítik, létük azon múlik, miként képesek felépíteni, majd megtartani maguk iránt az emberek bizalmát, hiszen ahhoz, hogy valakit beengedjünk a lakásunkba, vagy valaki mellé beüljünk az autóba, ez elengedhetetlen.