Ha egy dugóban ülve jól megnézzük a körülöttünk lévő autókban ülőket akkor alighanem két dolog tűnhet fel: a bosszankodó lehangoltság az arcokon és az, hogy nagyon sok autóban még mindig egyedül a sofőr ül. Mindkettőre megoldás lehet a telekocsi rendszer, aminek persze megvannak a maga hátrányai is.

„Ha egyedül utazol, Hitlerrel utazol” – nem, nem őrültünk meg, ez egy plakát szövege a II. világháború idejéből, amikor értelemszerűen az üzemanyag spórolásra próbálták így buzdítani az embereket.

A telekocsi ugyanis messze nem akkora újdonság, mint gondolnánk. A világháborús elterjedését nem kell különösebben indokolni, aztán a következő három évtizedben (az olcsó és könnyen elérhető üzemanyag és a gazdasági felfutás idején) háttérbe szorult, hiszen nem különösebben számított a pénz.

Az első csúcs: a hetvenes évek

Visszatérni a hetvenes évek olajválságával tért vissza, elsősorban az Egyesült Államokban indult virágzásnak, és mivel az 1973-mas olajválságot 1979-ben egy energiaválság is követte, már nem is nagyon tűnt el. Olyannyira nem, hogy a nagyvállalatok (például a Chrysler és a 3M) is rájöttek a hasznára, és szerveztek hasonló rendszert a munkavállalóiknak. Ekkoriban az Egyesült Államokban az ingázók közül minden ötödik így járt munkába.

Aztán a nyolcvanas években nagyot zakóztak az üzemanyagárak, így a telekocsis rendszer is háttérbe szorult, hogy aztán az elmúlt tíz évben (az ismét egyre drágább benzinnek és gázolajnak, valamint az internet és a mobiltelefonok virágzásának köszönhetően) megint előkerüljön.

Nem csak ingázásra

Noha a telekocsi leginkább kézenfekvő felhasználása az ingázás, mégsem csak erre használják. Egyre népszerűbbek ugyanis a hosszabb távú, egyszeri utak, amikor ráadásul nem is feltétlenül szükséges, hogy az összes utasnak ugyanaz legyen a végcélja, hiszen menet közben megállva ki lehet szállni. (Azaz ha egy autó Budapestről Münchenbe megy, simán előfordulhat, hogy egy vagy több utas csak Bécsig tart velük, mi több, az osztrák fővárosban akár beülhetnek a helyükre mások.)

Ennek az egyik előnye, hogy ilyen esetekben természetesen mindenki csak az által megtett útra eső hozzájárulást fizeti, másrészt sokkal rugalmasabbá is teszi a rendszert, hiszen egy autó nem csak 3-4 embert tud felvenni egy út során.

Ami gondot jelenthet

Rugalmasság

Akármilyen furcsa (és hiába gondolnánk elsőre pont az ellenkezőjét), a telekocsi egyik problémája éppen a rugalmasság hiánya lehet. Olyannyira, hogy akadt olyan felmérés, amely éppen ezt jelölte meg elsődleges okként azoknál, akik nem használják a rendszert.

Az ok egyszerű: több ember esetében jóval nagyobb a lehetősége annak, hogy valamely tényező (időbeosztás, megálló, stb.) változik, mintha csak két ember utazik. Van persze rá válasz, ilyen például az, hogy bizonyos esetekben már garantálják a hazaszállítást is.

Megbízhatóság

Ha nincs meg a „kritikus tömeg”, akkor gondot okozhat megfelelő autót találni, ráadásul az utastársak is lemondhatják a dolgot, ami okozhat kellemetlenségeket. A megoldás is megszületett már, ami a fizetett helyfoglalás, amit akkor is kiszámláznak, ha az utas nem jelenik meg.

Idegenekkel utazunk

Egyrészt nem minden utazik szívesen vadidegenekkel (pláne a saját autójában), és noha a bűncselekmények száma elenyésző, a lehetősége is elrettentő lehet. A megoldás nem olyan bonyolult, a felhasználók például jelezhetik az oldalon, hogy adott felhasználó mennyire megbízható, ami nem csak neki jó, de az oldal hitelességét (és így forgalmát) is növeli.

Volt idő, amikor külön sávot is kaptak az autójukat megosztók, de nem nagyon vált be

Adózás

Ez nem csak magyar probléma, de foglalkozzunk a magyar részével, annál is inkább, mert nemrégiben az adóhatóság lecsapott egy szabolcsi férfire, aki rendszeresen hirdette fuvarait a neten, egyszóval a kérdéskör szabályozása finoman szólva sem teljes körű.

Ami a hivatalos változatot illeti, a NAV sajtóreferense az Adó Online oldalnak azt nyilatkozta, hogy „aki a telekocsit rendeltetésszerűen, a költségei minimalizálására használja, annak nem kell tartania az adóhivataltól”.

Konkrétan ez azt jelenti, hogy a beszedett útiköltség nem haladhatja meg az adott út során felhasznált üzemanyag árát. Ez a legtisztább helyzet, de hogy ne legyen ilyen egyszerű, a NAV sajtóreferense szerint még akkor sem lehet egyértelműen jövedelemszerzésről beszélni, ha ez az összeg magasabb. Azaz minden hasonló ügyben az adott vizsgálat dönthet, ami azért nem olyan nagyon megnyugtató…

Mindenesetre a rendszer nagyszerű, több évtizedes hagyománya van, és messze több előnye, mint hátránya. Terveink szerint hamarosan jön majd egy interjú az egyik magyar kezdeményezővel.