A közösség ereje

Üljön be a jövő Brad Pittje mellé!

2014. október 18.

Dúl a vihar az Uber körül, Németországban és az Egyesült Államok egyes városaiban a megélhetésüket féltő taxisok legszívesebben betiltatnák az egészet (és még az sincs kizárva, hogy sikerrel járnak…), közben azonban akadnak, akik a karrierjüket szeretnék megalapozni a szolgáltatás segítségével. És nem, nem taxizni akarnak.

Uber kép Hollywood.jpg

Jerry terHorstnál mindig ott van a névjegykártyája, amikor egy utas kiszáll az autójából, automatikusan nyújtja is neki. Az áll rajta: Leendő Híres Színész.

Los Angelesben járunk, a jelenet pedig egyáltalán nem olyan ritka, mint hinnénk. Egyre többen gondolják úgy, hogy az Uber (az okostelefonos alkalmazás lényege, hogy taxi helyett hívhatunk egyet a közelben furikázó, és a rendszerbe bejelentkezett autósok közül) karrierépítésre is jó lehet.

Miért is ne? Hiszen egy autóba sokan beülnek, és Los Angelesben nem is olyan ördögtől való a gondolat, hogy esetleg egy filmproducer vagy valami fejes ül be mellénk. Sosem lehet tudni…

Visszatérve Jerry terHorsthoz, amikor öt évvel ezelőtt Észak-Karolinából Los Angelesbe költözött, azt csinálta, amit a legtöbb reménybeli színész: pincérkedett. Idén viszont váltott, és beszállt a közösségi gazdaságba, az Uberbe és a Lyftbe.

Szép pénzt lehet keresni

Egy felmérés szerint a Lyfttel sofőrködők nem kevesebb, mint 60 százalékának van valamilyen munkája (vagy szeretne valamilyet) a szórakoztatóiparba. Az Ubernek nincs ilyen felmérése (vagy csak nem osztja meg), de az arányok ott is nyilván hasonlóak.

Mert ebből akár meg is lehet élni. Nem olyan jól, mint a pincérkedésből, de az óránként átlagosan megkereshető 25 dollár (ami csúcsidőben a megemelt díjaknak köszönhetően elérheti az 50 dollárt is), az átlagos New York-i Uber-sofőr évi 90 ezer dollárt is hazavihet (ez az összeg San Franciscóban valamivel több, mint 74 000). Ráadásul nem kell hozzá sok: jogosítvány, egy normális autó és büntetlen előélet.

Nem reménytelen

Álmodozni persze lehet, de a dolog úgyis reménytelen – gondolhatnánk, és nem lenne igazunk. Legalábbis Jerry terHorst szerint, aki nemrégiben egy komikusokat menedzselő nagymenő asszisztensét fuvarozta, és amikor megemlítette neki a websorozatát, az erősen érdeklődött (vagy legalábbis úgy tett, tesszük hozzá mi kissé talán cinikusan).

Szintén Uber-sofőr volt Justin Park, aki már többször fuvarozott a szórakoztatóiparban dolgozókat. „Volt egy srác, akinek saját produkciós irodája van, aztán egy zenész, aki tévéműsorokhoz ír zenét, akadt néhány forgatókönyvíró is. Jó hallani mások véleményét, és beszélgetni a kreatív folyamatokról” – mondta.

A hatóságok nem szeretik

Nem árt, ha a Jerry terHorsthoz és Justin Parkhoz hasonló reménybeli színészek, forgatókönyvírók és társaik belehúznak, mert (mint a poszt elején is említettük) a Los Angeles-i hatóságok finoman szólva is morcosak az Uberre és társaira, olyannyira, hogy szeptember végén a kerületi ügyészi hivatal levélben hívta fel a figyelmüket, hogy illegálisan működnek, és ha nem tesznek megfelelő lépéseket, akkor be is tilthatják őket.

Márpedig ez könnyen azt jelentheti, hogy Jerry, Justin és a többiek könnyen ott találhatják magukat megint, ahol kezdték: pincérként valamelyik étterembe.

Persze a kreativitás győzelméhez nem férhet kétség, hiszen Jerry például már írja új websorozatát – egy Uber-sofőr hétköznapjairól…

(via)

süti beállítások módosítása