Mint minden nagyszerű ötlet, a közösségi gazdaság egyik zászlóshajója, az Airbnb is egy végtelenül egyszerű gondolatból született meg: iktassuk ki a köztes résztvevőket a szállást kínálók és az azt keresők közti kapcsolatból, és ajánljunk olcsó, sokak által megfizethető szállásokat a világ minden táján. A közösségi gazdaság nagymenőit bemutató sorozatunk első részében az Airbnb-t mutatjuk be.

Konferenciát rendeztek az ipari dizájnereknek 2007 októberében San Franciscóban. A szállodák persze akkor is (mint rendesen) dugig voltak, így a résztvevők között bőven akadtak olyanok, akiknek már nem jutott szoba.

Ez szöget ütött a pénzproblémákkal küzdő, az albérletüket fizetni nem nagyon képes Brian Chesky és Joe Gebbia fejébe, akik arra gondoltak, átalakítják a nappalijukat egy bed & breakfast szolgáltatássá, ahol mondjuk három embernek tudnának szállást adni gumimatracokon és összedobnának nekik egy kis reggelit is.

Így született meg az AirBed & Breakfast, amihez 2008 februárjában harmadik társalapítóként csatlakozott a Harvardon végzett Nathan Blecharczyk, majd augusztus 11-én elindult az Airbedandbreakfast.com.

Nathan Blecharczyk, Joe Gebbia és Brian Chesky

Obama O’s és Cap’n McCains

Az induláshoz persze pénz is kellett, a hármak azt találták ki, hogy különleges reggeli gabonapelyheket árulnak majd az elnökválasztás két fő résztvevője, a demokrata Barack Obamát és a republikánus John McCaint használva ihletként. Az Obama O’s-ból és a Cap’n McCains- ből 800 dobozzal adtak el, darabonként 40 dolláros áron. Ami persze ennél jóval fontosabb, hogy megtalálták a hotelek és a CouchSurfing között tátongó piaci rést is.

Az oldal nevéről gyorsan kiderült, hogy túl hosszú, így 2009 márciusában lerövidítették Airbnb.com-ra, miközben az egyszerű matracos szobabérlés mellett megjelentek a lakások, házak, kastélyok, hajók, magánszigetek (!) is, azaz gyakorlatilag mindenféle létező ingatlan.

2010-ben már 15-en dolgoztak Chesky és Gebbia loftjában, egyébként is ez volt az áttörés éve, az események elképesztő gyorsasággal követték egymást. Mást ne mondjunk, novemberben 7,2 millió dollár befektetés érkezett a céghez, ekkor már 700 ezer lefoglalt éjszakán voltak túl, ezek 80 százaléka a megelőző félévben zajlott le. 2011. május 25-én újabb befektető érkezett a start-upok nagy barátja és támogatója (és persze a saját zsebének is komoly híve) Ashton Kutcher személyében, és ez tovább fokozta a hype-ot.

Ashton Kutcher, a start-upok rendíthetetlen híve

És nemzetközivé lesz…

Közben az (immár) Airbnb elkezdte felvásárolni a külföldi vetélytársakat is, 2011 májusában például a német Accoleót, amivel párhuzamosan megnyílt a cég hamburgi irodája is, majd még ugyanazon év októberében Londonban is megjelentek.

2012-ben további hat iroda nyílt meg, ebből öt európai nagyvárosokban (Párizsban Milánóban, Barcelonában, Koppenhágában, Moszkvában) és egy Dél-Amerikában (São Paulóban). Egy évvel később azt is bejelentették, hogy az európai központot Dublinban nyitják meg.

Aztán ahogyan az már lenni szokott, folytatódott a terjeszkedés, jött Ausztrália (ami egyébként az Egyesült Államok után a második legnagyobb piac), Thaiföld, Indonézia… Ma már körülbelül félmillió ajánlatot találhatunk rajta 192 ország 33 ezer városából.

Az a fránya adó

Persze nem minden rózsaszín ebben az esetben sem, hiszen az Airbnb elég sok (és nagy) szereplőnek tör borsot az orra alá ahhoz, hogy a nagy szállodaláncok csak úgy végignézzék, ahogyan egyre több pénzt vesz ki a zsebükből.

A fő harctér New York, természetesen nem véletlenül: egyrészt akkora a drágaság, hogy itt fáj a legjobban az Airbnb jelenléte, másrészt még mindig Amerika a legnagyobb piac (sztárok reklámozzák az oldalt…).

A nagy fájdalom persze az adózás kérdése, azt ugyanis senki nem szívesen fizet Amerikában (sem). A vendég ugye kifizeti a tulajdonosnak a tarifát, aki viszont nem fizet bizonyos adókat, például idegenforgalmit, vagy a különböző vállalkozói terheket, ami komoly versenyhátrány az (amúgy is sok esetben túlárazott) hoteleknek, akik ezt nem tudják megúszni.

A felek nem aprózzák el, őrületes bírósági tárgyalások vannak, legutóbb például a város elérte azt, hogy az Airbnb köteles legyen átadni a New Yorkban ingatlant kiadók adatait.

Ami Magyarországot illeti, nálunk ugye (még a drága jó balatoni szobáztatós korszakból) létezik az „egyéb szálláshely-szolgáltatás” nevű gazdasági tevékenység, és lehet átalányadózni is, igaz, csak egy saját ingatlan esetében, utána már fizetni kell minden vállalkozói adót.

Trükközni lehet, de nem érdemes, hiszen az Airbnb átutalásos rendszerrel működik, azaz mindennek nyoma van. Mindenesetre nem lennénk meglepve, ha előbb vagy utóbb Magyarországon is szúrni kezdene néhány szemet a közösségi gazdaság óriásának az ezer ingatlant meghaladó jelenléte.