Ha választani vagy rangsorolni lehetne a közösségi tevékenységek közül, bár nehéz, de bizonyos értelemben talán ez az egyik legjobb dolog, nem csak azért, mert egészen testközeli élményünk is van róla, hanem mert egyszerre nagyon sok embernek adhat örömet. Elsősorban persze azoknak, akik aktívan részt vesznek benne, de emellett azoknak is, akik csak szemlélői, élvezői a közös munka, a környezetszépítés eredményének.

Néhány évvel ezelőtt indult útjára igazán a közösségi kert mozgalom, amely az olyan belvárosi, akár házak között parlagon, elhanyagoltan maradt zöldterületeket akarta egy kicsit szebbé tenni a helyiekkel bevonásával, hogy aztán igazán magukénak érezhessék az így megszülető virágos vagy zöldséges kertet.

Persze az esztétikai funkción túl nem elhanyagolható, hogy ha nem is nagy mennyiségben, de például friss zöldséget, gyümölcsöt termelhetnek a résztvevők a kertekben. A közös munka pedig a közösséget is építi, hiszen olyanok dolgoznak egymás mellet, sőt egymást segítve, akik lehet, hogy korábban szóba sem álltak egymással vagy csak elmentek egymás mellett a lépcsőházban.

Az együtt munkálkodás az egyik legnagyobb közösségteremtő erő, nem véletlen, hogy pedagógia szempontból is hasznos eszköz lehet. Így tapasztalhattuk meg mi is a dolgot közvetlen közelről, ugyanis gyermekeink iskolájában a Kortárs Építészeti Központ bábáskodása mellett egy csodaszép közösségi kert készült el, nem csak az iskolásoknak.

Érdekes volt látni, ahogy a kert lépésről lépésre alakult ki az iskola udvarának korábban nem használt hátsó traktusán. Először a földmunkák zajlottak, aztán a gyerekek megemlítették, hogy minden osztály kapott egy kis ágyást, amibe vagy zöldségmagokat, palántákat vagy virágokat ültettek.

Sok minden más mellett a kert rendszeres ápolása a felelősség érzését is megtanítja a gyerekeknek. (Akárcsak a Kishercegnek a róka.) De nem csak az osztályok kaptak földterületet, hanem azok a környékbeli családok is, akik vállalták, hogy gondozzák saját részüket, plusz a nyár folyamán, amikor az iskola zárva tart, akkor az egész területtel foglalkoznak.

A munka azonban nem zárult le ennyivel, ugyanis az egész udvart megszépítették együtt a kertavatóra. Lefestették a lámpaoszlopokat, a vízgyűjtő hordókat vidám színekkel, növények ihlette mintákkal, elkészült egy fűszerspirál is. Mindenkinek jutott valamilyen munka.

Logója is lett a közösségi kertnek, amelynek elkészítése szintén a gyerekek feladata volt. Sok pályamű érkezett, a végül győztesnek választott logóban a közösségi kert lényege van benne, egy óvó kezek között megbújó virág.

Nyár elején, amikor az átadásra sor került, már érett a paradicsom, a borsó, nyílt a napraforgó és nem utolsó sorban piroslott a cseresznye (no, azt a fát azért nem a projekt keretében ültették) a közösségi kertben.